porque, porque no?

Játékbarlangot akarok nyitni fiataloknak. Képzeljetek el egy casinót rengeteg asztallal, bőrszékekkel, inget viselő pincérekkel, és tele huszonévesekkel. A szekrényekben monopoly, sakk, römikub, kártyák, kirakók, kitalálós és mindenféle-fajta játék. Lehet, hogy otthon is létezik ilyen, csak én nem tudok róla?

Tegnap világosítottak föl, hogy itt a lányok 60-70%a felső nélkül strandol!!!Teljesen mindegy, hogy barátokkal, osztálytársakkal, barátnőkkel, férjjel vannak-e.

no puedo...

Minden évben van egy éjszaka, amikor igazán érzed a tavasz illatot, nem hittem volna hogy itt az örök jó időben is lehet érezni. A virágok, a friss illat, a pára, a kellemes tavaszi szellő, és ehhez társul az emberek nevetése, az ökörködés, a jó borok és a flamenco.

Ha valami nem úgy sikerül, ahogy én azt elterveztem, vagy csak szerettem volna, legalább mindig van ami megvigasztal, az idő, de ma kifogott rajtam társult a hangulatomhoz: csöpörög...esik...

hullahóéshózikmicimackófázik

mindig is hittem abban, hogy az egyensúly létezik kicsiben is...nem lehet mindig minden jó...

que bonitooooo

Nahh hát folytatva: a bárból hazafele bandukolva erősködtem, hogy jól vagyok, nem akarok még hazamenni nem vagyok fáradt. De biztos, biztos? persze!!! Hazarohantam, leraktam a laptopot, elértem az utolsó buszt a városba, és egy újabb bárban már csak a narancslevemre kellett vigyáznom,aztán a boro(ai)mra. Szeretem az ilyen ötleteket, mindig valami jó sül ki belőle. Ahogy ott ültünk a bárban, ami már réges rég bezárt, egy aznap estére összeverődött ideiglenes társasággal (francia, olasz, nepáli, ír, marokkói, magyar, spanyol, portugál emberek),gondoltam igazán úgy, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni. Amikor beleszeretsz egy hangba, egy akcentusba(naná, hogy az ír), amikor nem kell szótár ahhoz, hogy megtanulj valamit, szeretem hogy sokmindent nem tudok,de van esélyem rá, hogy megtanuljam. Nahh jó tudhatnék jóval többet is, de csak poco a poco!
Az este persze hosszúra nyúlt, és reggel 7kor hazaérve igazán úgy gondoltam, hogy bemegyek dolgozni fél9re(csüt)hisz jobban vagyok....de ma már télleg be is mentem(péntek).

és a nap jó híre, igazából a tegnapé: VAN interNETem ITThon, most már igazán.

cars

Kicsi vagyok, éhes vagyok, fázom és beteg vagyok. Elvonszoltam magam a boltba (mert munkából hazaküldtek), gondoltam az almapüré mindig segít, vettem másfél kiló almát hazacipeltem és nincs reszelőnk, az egyik csaj elvitte magával 3 napja......most már sírok...

De mint a mesékben a végén minden jóra fordul, iszonyatosan melegem lett fél órán belül, kaptam enni, bár nem almapürét de majdnem, tökéletes volt, megsimogatták a buksimat, és félóránként megkérdezte valaki, hogy hogy vagyok.
Jahh és most már ezt a bejegyzést egy bárból írom, mert hát ugye nem árt kimozdulni, mert csak azt levegőt nem szívhatom ami a szobámban van két napig, még ha kiszellőztetek akkor is szükség van a friss levegőre. Mivel ma nem volt lázam csak hőemelkedésem, simán megtehetem:) meg hát spanyolország, itt nem lehetek sokáig beteg, bár azon még gondolkodom hogy holnap leszek e elég jól hogy bemenjek dolgozni...a munka az más

miercoles

Ha megbeszéljük hogy találkozunk 8kor, ha az két ember találkozója akkor minimum késnek együttesen 20percet (az eloszlás változó, 0-20, 5-15, 10-10 perc, ez az utolsó variáció a legjobb) Ha csoportos találkozó, akkor a megbeszélt időpont csak egy halovány emlék, ha 8 volt megbeszélve, talán fél11 körülre mindenki odaér a bárba:). Gondoltam felveszem a ritmust, ha ők is, én is, késtem 2 órát, csak azt felejtettem el, hogy oké hogy spanyolország, de egy német társasággal találkozom...

A hétköznapi bulik mások, valahol legbelül motoszkál, hogy holnap reggel fél9től dolgozni kell, hamar haza kell érni. Ám ez amikor elindulok még nem fontos, amikor már hallanom kéne a lelkiismeretem, nem értek semmit a hangos zene miatt:) tegnap a munkatársamat is sikerült rávenni hogy nahh csak pár tapas, meg egy flamenco koncert, ebből soksok tapas és egy zsúfolt bár lett és hajnali 4 óra...de a másnap engem szórakoztat, mert szerencsére-lekopogom-még mindig nem szoktam másnapos lenni, a többiek viszont igen...

hormigas

Vannak pillanatok, amikor teljesen egyedül érzem magam holott vannak körülöttem. A honvágy nem pontos szó, szinte biztos hogy ha valaki azt mondja honvágyam van, nem azt jelenti hogy hiányzik az ország, a tömegközlekedés, csak az emberek, az élmények, a barátok, a megszokott helyek.

Új ismerősöket szereztem a hétvégén, a német munkatársam német barátai itt vannak, és velük mászkáltam. Ma megismertem a lakótársát (olyan mint Juan, csak angol...perfecto:)), hallottam flamencot játszani, megismertem két argentin fiút egy bárban, az egyik rögtön el akart venni feleségül...megkérte a kezem, letérdelt és gyűrűt húzott az ujjamra, és a legjobb az egészben, hogy egy kukkot nem értettem abból, amit mondott, mert olyan akcentussal beszélt, hogy az még az andalúziainál is rosszabb, szóval a másik fiú fordított...naná hogy nemet mondtam, nahh jó nem egészen nemet, azt mondtam, ha vár április végéig igent mondok, de addigra szervezze meg az esküvőt:)
Azt hiszem tökéletes szombatom volt, főleg hogy mindezek előtt kitakarítottam a lakást (csak a lépcsőházat meg a legkisebb fürdőszobát, mert ezen a héten ez volt az én részem), átrendeztem a szobámat, kiraktam pár képet a falra, és kommunikáltam magyarul.Uhh és befejeztem a como conocí a vuestra madre 2. évadját:)

boogieclub

Jártam olyan klubban, ahol 4 öltönyös biztonsági őr vigyázta az ajtókat, vörös szőnyegen lehetett bemenni, és az alsó korhatár 25, a másik helyen (színház lehetett régen) 10 euro a belépő egy rosszabb minőségű whisky kóla 6 euro, az asztalfoglalás 180 euro (az asztalfoglalás azt jelenti hogy van két páholy és ezt a kettőt lehet lefoglalni és külön biztonsági őr vigyázza, hogy ne zavarjon senki), megkérdezték mit kérek, mondtam hogy whisky- kóla ,erre hoztak egy teljes üveg whiskyt ami a supermarketben 80 euro, ott el se tudom képzelni mennyibe kerülhet...eszméletlenek, a héten úgy éreztem, hogy mindent megtehetek és nincsenek anyagi korlátok...
A flamenco koncert nagyon jó, ha nem láttátok a vicky cristina barcelona című filmet mindenképp nézzétek meg, a zene amin a lány sírt, télleg megható, ha élőben hallod. Átérzed a fájdalmat, az örömöt, érzed, hogy igazán élsz. És végül oldalra nézel, mosolygó emberek körülötted akiket szeretsz,akik a barátaid, munkatársaid, ha lehet, még könnyebb minden.
Tegnap az egyik barátom azzal szórakoztatott, hogy kiszámolta mennyi időm van még a hétfői munkáig, és hogy mennyit kell még dolgoznom a végéig, elrettentő...Mindenki, akit megszerettem elhagyja az országot sokkal előbb mint én. Bár ígéretek persze vannak, hogy visszjönnek látogatóba, vagy esetleg minden hónapban...de hiszem ha látom...
Múlt héten először reggeliztem munka előtt egy bárban és felemelő érzés pénteken mosolyogva bemenni dolgozni, csak mert frissen facsart narancslevet, tejes kávét ihattál reggel és nutellával töltött meleg croaissant és paradicsommal megkent toast volt a reggelid. Ebből rendszert kell csinálni, a német fiú vevő az ötleteimre, hatalmas vigyorral az arcán mondott igent a reggeli találkozókra.
Tegnap igazi international partiban voltam: egy spanyol, aki finnországban él, egy német, egy amerikai ,egy kanadai, egy marokkói, egy svájci és én mint magyar.
Elhatároztam, hogy ma télleg itthon maradok, de a lakótársam mindenképp meg akar mutatni egy jazz bárt, fél11kor indulunk és elméletileg 12kor már itthon is leszek. Még gondolodom a dolgon...de ugyis megyek:)

jó tudni!

ha valaki azt mondja nektek a szálláson spanyolországban, hogy no tengo bonbona vagy no hay bonbona,akkor nem mosolyogni és azt mondani hogy nem gond, mert a bonbona nem csoki, hanem gázpalack,és ha nincs gázpalack, akkor nincs melegvíz...

Hugo

A robotmania nevű playstation remek, a buli a lakótársakkal és munkatársakkal még inkább, mégis most egy kicsit egyedül vagyok, zajlik az élet, csak most nem tudom annyira élvezni, valami hiányzik, talán a magyar nyelv ,egy hosszú beszélgetés a szimplában, egy vizipipa a konyhában vagy a teraszon, győr, a közös szülinapozás. Az egyik lány, aki velem lakik rettentő aranyos, ma mondtam neki, hogy kicsit honvágyam van, erre megölelt és megígérte, hogy mindenben segít és hogy ne aggódjak, ők az én családom itt spanyolországban.
és nem szeretem Líbiát...

No hát így éreztem szombaton este, azóta eltelt másfél nap és sokkal jobb, de gondoltam megosztom ezt is.
A francia lány pláne megnyugtatott, azt mondta, hogy neki ez hamarabb jött, 3 hét után volt rosszabbul, de kb egy hét alatt elmúlt a honvágy, és a végén, amikor haza kellett mennie, azért volt szomorú (már volt egyszer erasmussal Granadában)

ma pedig flamenco táncórára megyek:)

jahh és különbség van a : te quiero, amarte, me amorado de ti között (már ha jól értettem,mert a lakótársam spanyolul magyarázta:)

uhhh és csütörtökön hazafele a bevásárlásból találtunk egy kutyát, azt hittük a miénk (Pancho a labrador), de a miénk a teraszon aludt.Befogadtuk hétvégére a másik labradort, jártunk veterinario-ban ( állatorvos, kisebb állatklinika), beszéltünk rendőrökkel, körbejártuk a környéket, donde está tu casa? kérdéssel bombáztuk a kutyát, hátha hazatalál, de nem. Ma el kell döntenünk mit csinálunk vele, mert a két kutya nem nagyon szívleli egymást, tehát Hugo ( Marianak: Hugo Sanchez, nekem: Victor Hugo) nem maradhat...,Hugo, aki horkol éjjel és nyűszít pontban hajnal 10kor az ajtóm előtt, szombaton és vasárnap is...