Nahh hát folytatva: a bárból hazafele bandukolva erősködtem, hogy jól vagyok, nem akarok még hazamenni nem vagyok fáradt. De biztos, biztos? persze!!! Hazarohantam, leraktam a laptopot, elértem az utolsó buszt a városba, és egy újabb bárban már csak a narancslevemre kellett vigyáznom,aztán a boro(ai)mra. Szeretem az ilyen ötleteket, mindig valami jó sül ki belőle. Ahogy ott ültünk a bárban, ami már réges rég bezárt, egy aznap estére összeverődött ideiglenes társasággal (francia, olasz, nepáli, ír, marokkói, magyar, spanyol, portugál emberek),gondoltam igazán úgy, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni. Amikor beleszeretsz egy hangba, egy akcentusba(naná, hogy az ír), amikor nem kell szótár ahhoz, hogy megtanulj valamit, szeretem hogy sokmindent nem tudok,de van esélyem rá, hogy megtanuljam. Nahh jó tudhatnék jóval többet is, de csak poco a poco!
Az este persze hosszúra nyúlt, és reggel 7kor hazaérve igazán úgy gondoltam, hogy bemegyek dolgozni fél9re(csüt)hisz jobban vagyok....de ma már télleg be is mentem(péntek).
és a nap jó híre, igazából a tegnapé: VAN interNETem ITThon, most már igazán.
2009. március 27., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése