Hugo

A robotmania nevű playstation remek, a buli a lakótársakkal és munkatársakkal még inkább, mégis most egy kicsit egyedül vagyok, zajlik az élet, csak most nem tudom annyira élvezni, valami hiányzik, talán a magyar nyelv ,egy hosszú beszélgetés a szimplában, egy vizipipa a konyhában vagy a teraszon, győr, a közös szülinapozás. Az egyik lány, aki velem lakik rettentő aranyos, ma mondtam neki, hogy kicsit honvágyam van, erre megölelt és megígérte, hogy mindenben segít és hogy ne aggódjak, ők az én családom itt spanyolországban.
és nem szeretem Líbiát...

No hát így éreztem szombaton este, azóta eltelt másfél nap és sokkal jobb, de gondoltam megosztom ezt is.
A francia lány pláne megnyugtatott, azt mondta, hogy neki ez hamarabb jött, 3 hét után volt rosszabbul, de kb egy hét alatt elmúlt a honvágy, és a végén, amikor haza kellett mennie, azért volt szomorú (már volt egyszer erasmussal Granadában)

ma pedig flamenco táncórára megyek:)

jahh és különbség van a : te quiero, amarte, me amorado de ti között (már ha jól értettem,mert a lakótársam spanyolul magyarázta:)

uhhh és csütörtökön hazafele a bevásárlásból találtunk egy kutyát, azt hittük a miénk (Pancho a labrador), de a miénk a teraszon aludt.Befogadtuk hétvégére a másik labradort, jártunk veterinario-ban ( állatorvos, kisebb állatklinika), beszéltünk rendőrökkel, körbejártuk a környéket, donde está tu casa? kérdéssel bombáztuk a kutyát, hátha hazatalál, de nem. Ma el kell döntenünk mit csinálunk vele, mert a két kutya nem nagyon szívleli egymást, tehát Hugo ( Marianak: Hugo Sanchez, nekem: Victor Hugo) nem maradhat...,Hugo, aki horkol éjjel és nyűszít pontban hajnal 10kor az ajtóm előtt, szombaton és vasárnap is...