2009. november 4., szerda

zavar az éterben

Nem érzek megkönnyebbülést, a tehetetlenség a legrosszabb, amit lehet érezni. Nekem talán minden negatív gondolatom ebből fakad, amikor nem tudom mi a következő lépés. Amint tudom, boldog vagyok. Ez talán az élet minden területére igaz. Szeretnék diplomázni, szeretnék görcsöt a gyomromban, aztán szeretnék megkönnyebbülni, hogy vége, ezért télleg érdemes volt küzdeni. Most nincs semmi. Csak a papírjaim és a kósza álmaim.

2 megjegyzés:

przltn írta...

Kitartás, nem sok van már!
Az élethez meg bátorság kell, de abból nálad nem hinném, hogy lenne hiány... szóval csak okosan, mosolyogva tovább előre! :)

Laca írta...

Vágy. Amig vágy van, minden van.