magyar népmesék

nem fél, reszket. nem susog, sűvít. épp be az én kicsiny szobámba, messze vinne, de nem mehetek. el-el csábít hosszabb-rövidebb távokra, de mindig visszatérek. néha csak egy szösszenyetnyi lélegzetvétel odakünn, most mennék erre a picire is. minden adott. félek, ha megízlelem az apró lépéseket, ugrani szeretnék, majd rohanni, futni, szaladni, és meg sem állni soha többé. de ennek még nem most van itt az ideje.

A kenyér beszéde az ördöghöz
"csak ülj veszteg odakint, várakozzál egy keveset, tűrj te is, mert én is eleget tűrtem s várakoztam. engem ősszel elvetettek a földbe, egész télen ott ültem s várakoztam, várakozzál te is! mikor kitavaszult az idő, akkor nőni kezdtem,s vártam hogy nagyra nőjek ,várj te is! mikor az aratás eljött valami horgas vassal nekem estek, levagdaltak, csomóba kötöttek, de tűrnöm kellett tűrj te is! aztán szekérre raktak, egy rúddal lenyomtattak, a faluba vittek s várakoztam, várakozzál te is! ott asztakba raktak, rámtapodtak, hogy ropogtam bele, tűrnöm kellett, tűrj te is! onnan behánytak a csűrbe, ott valami összebogozott két nagy fával agyba-főbe s két oldalba is jól megvertek, de tűrnöm kellett, tűrj te is! onnan zsákba gyúrtak, malomba vittek, két kerengő kő közé öntöttek, hogy egészen összeromlottam, de el kellett tűrnöm, tűrj te is! onnan hazavittek, teknőbe tettek, rámtöltöttek valami sós vizet, az öklükkel tömöcköltek, gyúrtak, kínoztak engem, és akkor, ami a legnagyobb kín a világon, egy behevített égő tüzes kemencébe behánytak egy nagy falapáttal, de tűrnöm kellett, tűrj te is! ott jól megsütöttek, még meg is égettek, onnét kitettek, ide behoztak, hogy egy nagy vaskéssel darabokra hasogassanak. na látod már, hogy én mennyit tűrtem, szenvedtem, várakoztam? tűrj s szenvedj, várakozzál te is!"
http://www.youtube.com/watch?v=ra5oWKi_O1c