arra ébredtem, hogy megroppant a nyakam, ami nem lenne akkora baj, ha függőleges helyzetben tudnám tartani a fejemet, de megpróbáltam, nem ment. amikor kiskorunkban vízfejűnek csúfoltuk egymást, az én részemben most érzek némi igazságot, kurva nehéz a fejem, és mozog, olyan mint egy inga, ha járok, ha fogok, ha rágok, ha csak nézek, ez mozog.
még szerencse, hogy van megoldás: anyu: vagyis neki van: jótanácsokkal lát el: "csak vissza kéne roppantani, megcsináljam?", és gyógyszerekkel: iható, ehető, kenhető változatban.
2009. október 12., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
én az ihatót választanám. bízd magad apukád gondjaira ;-)
Megjegyzés küldése