2009. június 10., szerda
amikor rám jön, már nem bírom abbahagyni
Vannak azok az emberek, akik már túl idősek ahhoz, hogy megváltozzanak, vagy egyszerűen már túl sok sérelem érte őket, túl sokat változtak ahhoz, hogy bízzanak a másikban. Felmerült bennem a kérdés ,hogy mit lehet ilyenkor tenni. El kell fogadni azt amilyen, vagy nekem kell változni, vagy ha én változok, akkor engem is annyi sérelem ér, hogy mikor eljutok odáig, hogy elég, addigra már nem leszek ugyanaz, aki tud bízni? Ilyenkor nem szeretek itt lenni. Ha nincsenek tervek, ha dönteni kell a következő fél évemről, ha nincs semmi és senki, aki segíteni tudna. Mi van ha rosszul döntök? Mi van ha fél év múlva vagy még később jövök rá , hogy nem ezt kellett volna csinálnom?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
ha csak egy fél év a tét, akkor kb mindegy hogy döntesz, ugyanott folytatod akár augusztusban, akár januárban. ha több a tét, már izgalmasabb ;-)
Egyetértek Güzzel! Szar dolog felnőtt döntéseket hozni, de közben azért izgalmas is! :D
Szerencsére itt most csak magad felett kell dönteni, szerencsétlenségedre azt a legnehezebb, igaz? :D
Ha tudsz, hallgass a megérzésedre. Ha kételkedsz, ne válaszd, csak ha biztos vagy. Akkor bárhogy is alakul, nem bánod meg.
Megjegyzés küldése