juhuhhhúúúúúúúúúú

Először fürödtem a tengerben mióta itt vagyok Spanyolországban, rengeteg ember, kellemes 40 fok, homokos tengerpart, TENGER, és mivel mindent ki kell próbálni topless napoztam, ahogy mindenki más is. (de azt hiszem ez először és utoljára történt meg, bár itt nem ismer senki sem, nem futok bele egy régi ismerősbe, akit nem láttam már évek óta, ő meg még életében nem látott így)

és naná, hogy túlélte, mert magyarázat mindig van, és néha még vicces is...egy kicsit...

que mierda

ha most megérthetnék vagy megölhetnék valakit, ugyanaz a személy lenne, de lehet, hogy csak a második opciót választanám, mert az első után már nem biztos, hogy jönne a második, és azt azért nem szívesen hagynám ki.

nutella

olyan szinten nagyon meleg van, hogy még a lakásban se mozog senki este 10 előtt. Csak a legszükségesebbek: wc, és vmi gyors szendvics,mert ilyenkor aztán nem áll neki senki főzni.Éjjel 10-11 körül az emberek családostul, nagymamástul kimennek az utcára, kiülnek, vacsoráznak, beszélgetnek és 1 óra fele hazamennek aludni. Este élvezem, hogy ilyenek, most annyira nem...még a gépem is olyan meleg hogy nem szívesen nyúlok hozzá. Ma már 42 fok van árnyékban!
Januárban mikor ideköltöztem, lakásválasztás szempontjából plusz pont volt a terasz: de jó lesz majd kinn napozni,hihhh, ha fizetnének érte se mennék fel napozni, már a fenti szobából a fiú is leköltözött az ablaktalan pincébe.

amikor rám jön, már nem bírom abbahagyni

Vannak azok az emberek, akik már túl idősek ahhoz, hogy megváltozzanak, vagy egyszerűen már túl sok sérelem érte őket, túl sokat változtak ahhoz, hogy bízzanak a másikban. Felmerült bennem a kérdés ,hogy mit lehet ilyenkor tenni. El kell fogadni azt amilyen, vagy nekem kell változni, vagy ha én változok, akkor engem is annyi sérelem ér, hogy mikor eljutok odáig, hogy elég, addigra már nem leszek ugyanaz, aki tud bízni? Ilyenkor nem szeretek itt lenni. Ha nincsenek tervek, ha dönteni kell a következő fél évemről, ha nincs semmi és senki, aki segíteni tudna. Mi van ha rosszul döntök? Mi van ha fél év múlva vagy még később jövök rá , hogy nem ezt kellett volna csinálnom?

trabajo

jahh és: nem szeretem a powerpointot, se az autocadet, főleg nem ha spanyolul van, ennyi idő után már nem mondhatom azt , hogy bocsi én ezt nem tudom , nem értem, uhogy rohadt gyorsan kell tanulnom utálatos programokat...

feria

Olyan nagyon szépet láttam, hogy ezt meg szeretném osztani mindenkivel: ez a hét a feria corpus, újabb katolikus ünnep ad okot az ivásra, de egy héten keresztül. Amikor visszaérkeztem granadába vasárnap, akkor kezdődött, és most hétvégén tetőzik. Csütörtökön már senki nem dolgozik, beleértve persze minket is, sőt nálunk a szokásos 3 helyett mindenki elhagyta az irodát már fél2kor:)
Annyira nagy és szép és illatos és izgalmas. Képzeljetek el egy kisebb várost, ahol csak hullámvasút, szellempark, gyerekrész, kajáldák, magánteraszok, kihelyezettek szórakozóhelyek vannak. Az utcák elnevezve névtáblákkal, és a legjobbat nem is mondtam még: hatalmas kivilágított kapu a bejárat, az összes utcában lámpacsodák vannak oldalt, felül. Ez van a feria központjában. A város központjában, a főutca és a fontosabb utcák fölé ponyvákat feszítettek ki, az össezs villanyoszlopra és a textilek alá is virágmintás vagy csak nonfiguratív lámpákat helyeztek el. A belvárost azt hittem nem lehet felmúlni, de tévedtem, a vigyort nem lehetett letörölni az arcomról. Kicsik, nagyok nevetgélnek, isznak, öregek, fiatalok vattacukrot esznek,dodzsemeznek...
És most a város egyik legszebb terén egy hársfa alá ültem le, ami romantikus és uhhh de jó egészen addig, amíg ki nem nyitottam a nesteamet, és csaptak le rá a darazsak és a méhek. Lassan tovább kéne állni, pedig az illat és az árnyék marasztaló. És az időjárásjelentés nem maradhat el: visszajöttem hidegebb volt mint magyarországon, panaszkodtam, kiröhögtek, na csak várj két napot. Eltelt 3 nap, megsülök, és volt értelme kisruhát hoznom magammal otthonról:)