canela

Sokszor szeretnék sokmindent leírni, de se toll se laptop nincs nálam, mire újra netközelbe kerülök már nem akarok írni, már nem ugyanúgy érzem át a dolgokat, amik történtek.

A fiú a héten már nem dolgozott, ami azt jelentette számomra, hogy ha akarok, ha nem, mindenki spanyolul magyaráz és nekem spanyolul kell válaszolnom. Az irodában töltött 6,5 óra után már nem volt semmi más vágyam mint, hogy valaki, bárki csak beszéljen velem angolul egy kicsit.
Csütörtökön hosszú időre búcsút vettem a fiútól, aki a szívemhez nőtt. Munka után várt rám, ebédeltünk, sütkéreztünk a folyóparton, ahogy minden nap munka után, és végül megölelt és annyit mondott hogy viszlát nemsokára. Mintha csak annyit mondott volna, hogy viszlát holnap. Tudtam én, hogy eljön ez a pillanat, és azt hittem nagyon szomorú leszek, akkor még nem is voltam. Aztán besötétedett, felkeltem a délutáni alvásból és mikor kezembe vettem a telefont, hogy héjj menjünk, találkozzunk, beszéljünk, eszméltem rá, hogy nem, már nem tudom csak úgy felhívni...
Felhívtam egy másik barátomat, aki szerint a legjobb orvosság nem otthon bőgni és várni, hogy jobb legyen, el kell menni emberek közé. Hát itt hagytam csapot papot, az utat végigpityeregve de egy telefonbeszélgetésnek köszönhetően mire odaértem már jobb volt. Megöleltek, ittam sört, voltam traffic light partiban ami erasmus tanulóknak lett megszervezve (talán az első ilyen bulim volt minden tekintetben- erasmusosok és traffic light), de persze ez nem az az igazi buli, mint amit a spanyolok csinálnak.

Meg kellett állapítanom, hogy a spanyol fiúk nem tudom mért, de teljesen mások, mint a magyarok. Mindig jó illatuk van, mindig jól öltözöttek, rohadt jól főznek (de persze elvárják, hogy a lány főzzön, ennek az a vége ,hogy a lány elkezdi a fiú befejezi), sose probléma semmi se, nem engedik, hogy segíts ( ha részegen nem bírnak megállni a lábukon se segítsetek nekik soha), jahh a másik problémája se probléma soha (majd jobb lesz, csak csináld lépj tovább alapon, ha leakadsz akkor se lesz jobb), határozottak, és mindent meg tudnak szerelni, jahh és nem mellékesen jól néznek ki.

Ma tökéletes szombatom volt/van (rám is fért :az elmúlt két nap életem legrosszabb napjainak listáján előkelő helyet foglal el) Délután 1kor keltem, hajmosás, fürdés hideg vízzel (és nem azért, mert nincs melegvíz, hanem mert így szerettem volna), főzőcskézés, ebéd a teraszon szikrázó napsütésben, tanulgatás még mindig a teraszon, mosás, kávézás a lakótársakkal, és ki tudja, hogy végződik a nap, mert ugye még nincs vége. Sok kicsi apró dolog, ami most boldoggá tett.

és ezúton is gratulálok az alternatív hajtású járművek versenyét megnyerő csapatnak (5+Atus)!