2009. április 28., kedd
2009. április 25., szombat
canela
Sokszor szeretnék sokmindent leírni, de se toll se laptop nincs nálam, mire újra netközelbe kerülök már nem akarok írni, már nem ugyanúgy érzem át a dolgokat, amik történtek.
A fiú a héten már nem dolgozott, ami azt jelentette számomra, hogy ha akarok, ha nem, mindenki spanyolul magyaráz és nekem spanyolul kell válaszolnom. Az irodában töltött 6,5 óra után már nem volt semmi más vágyam mint, hogy valaki, bárki csak beszéljen velem angolul egy kicsit.
Csütörtökön hosszú időre búcsút vettem a fiútól, aki a szívemhez nőtt. Munka után várt rám, ebédeltünk, sütkéreztünk a folyóparton, ahogy minden nap munka után, és végül megölelt és annyit mondott hogy viszlát nemsokára. Mintha csak annyit mondott volna, hogy viszlát holnap. Tudtam én, hogy eljön ez a pillanat, és azt hittem nagyon szomorú leszek, akkor még nem is voltam. Aztán besötétedett, felkeltem a délutáni alvásból és mikor kezembe vettem a telefont, hogy héjj menjünk, találkozzunk, beszéljünk, eszméltem rá, hogy nem, már nem tudom csak úgy felhívni...
Felhívtam egy másik barátomat, aki szerint a legjobb orvosság nem otthon bőgni és várni, hogy jobb legyen, el kell menni emberek közé. Hát itt hagytam csapot papot, az utat végigpityeregve de egy telefonbeszélgetésnek köszönhetően mire odaértem már jobb volt. Megöleltek, ittam sört, voltam traffic light partiban ami erasmus tanulóknak lett megszervezve (talán az első ilyen bulim volt minden tekintetben- erasmusosok és traffic light), de persze ez nem az az igazi buli, mint amit a spanyolok csinálnak.
Meg kellett állapítanom, hogy a spanyol fiúk nem tudom mért, de teljesen mások, mint a magyarok. Mindig jó illatuk van, mindig jól öltözöttek, rohadt jól főznek (de persze elvárják, hogy a lány főzzön, ennek az a vége ,hogy a lány elkezdi a fiú befejezi), sose probléma semmi se, nem engedik, hogy segíts ( ha részegen nem bírnak megállni a lábukon se segítsetek nekik soha), jahh a másik problémája se probléma soha (majd jobb lesz, csak csináld lépj tovább alapon, ha leakadsz akkor se lesz jobb), határozottak, és mindent meg tudnak szerelni, jahh és nem mellékesen jól néznek ki.
Ma tökéletes szombatom volt/van (rám is fért :az elmúlt két nap életem legrosszabb napjainak listáján előkelő helyet foglal el) Délután 1kor keltem, hajmosás, fürdés hideg vízzel (és nem azért, mert nincs melegvíz, hanem mert így szerettem volna), főzőcskézés, ebéd a teraszon szikrázó napsütésben, tanulgatás még mindig a teraszon, mosás, kávézás a lakótársakkal, és ki tudja, hogy végződik a nap, mert ugye még nincs vége. Sok kicsi apró dolog, ami most boldoggá tett.
és ezúton is gratulálok az alternatív hajtású járművek versenyét megnyerő csapatnak (5+Atus)!
A fiú a héten már nem dolgozott, ami azt jelentette számomra, hogy ha akarok, ha nem, mindenki spanyolul magyaráz és nekem spanyolul kell válaszolnom. Az irodában töltött 6,5 óra után már nem volt semmi más vágyam mint, hogy valaki, bárki csak beszéljen velem angolul egy kicsit.
Csütörtökön hosszú időre búcsút vettem a fiútól, aki a szívemhez nőtt. Munka után várt rám, ebédeltünk, sütkéreztünk a folyóparton, ahogy minden nap munka után, és végül megölelt és annyit mondott hogy viszlát nemsokára. Mintha csak annyit mondott volna, hogy viszlát holnap. Tudtam én, hogy eljön ez a pillanat, és azt hittem nagyon szomorú leszek, akkor még nem is voltam. Aztán besötétedett, felkeltem a délutáni alvásból és mikor kezembe vettem a telefont, hogy héjj menjünk, találkozzunk, beszéljünk, eszméltem rá, hogy nem, már nem tudom csak úgy felhívni...
Felhívtam egy másik barátomat, aki szerint a legjobb orvosság nem otthon bőgni és várni, hogy jobb legyen, el kell menni emberek közé. Hát itt hagytam csapot papot, az utat végigpityeregve de egy telefonbeszélgetésnek köszönhetően mire odaértem már jobb volt. Megöleltek, ittam sört, voltam traffic light partiban ami erasmus tanulóknak lett megszervezve (talán az első ilyen bulim volt minden tekintetben- erasmusosok és traffic light), de persze ez nem az az igazi buli, mint amit a spanyolok csinálnak.
Meg kellett állapítanom, hogy a spanyol fiúk nem tudom mért, de teljesen mások, mint a magyarok. Mindig jó illatuk van, mindig jól öltözöttek, rohadt jól főznek (de persze elvárják, hogy a lány főzzön, ennek az a vége ,hogy a lány elkezdi a fiú befejezi), sose probléma semmi se, nem engedik, hogy segíts ( ha részegen nem bírnak megállni a lábukon se segítsetek nekik soha), jahh a másik problémája se probléma soha (majd jobb lesz, csak csináld lépj tovább alapon, ha leakadsz akkor se lesz jobb), határozottak, és mindent meg tudnak szerelni, jahh és nem mellékesen jól néznek ki.
Ma tökéletes szombatom volt/van (rám is fért :az elmúlt két nap életem legrosszabb napjainak listáján előkelő helyet foglal el) Délután 1kor keltem, hajmosás, fürdés hideg vízzel (és nem azért, mert nincs melegvíz, hanem mert így szerettem volna), főzőcskézés, ebéd a teraszon szikrázó napsütésben, tanulgatás még mindig a teraszon, mosás, kávézás a lakótársakkal, és ki tudja, hogy végződik a nap, mert ugye még nincs vége. Sok kicsi apró dolog, ami most boldoggá tett.
és ezúton is gratulálok az alternatív hajtású járművek versenyét megnyerő csapatnak (5+Atus)!
2009. április 17., péntek
con erasmus???_2
ahh az előző bejegyzésem címét szeretném megmagyarázni, mert így nem vicces, csak nekem.
a barátommal esett meg, aki hazamegy:
az elejéről kezdve: ha elmentünk valamerre mindig játszottunk, a how i met your mother-ből jól ismert have you met Ted? et, és kb két hete pénteken először voltam kicsit sokkal részegebb mint szoktam, és nem emlékszem rá, de mesélték, hogy bemutattam neki így egy lányt, aki azóta A lány. Na hát ezzel a lánykával andalogtak granada zegzugos utcáin, mikor megállította őket egy csoport spanyol lány, hogy készítsen róluk fotót. A fiú csinált róluk képet, és ezután a kelleténél kótyagosabb spanyol lányka érdeklődni kezdett: honnan jöttetek? második kérdés az első megválaszolása után(németország-fiú, ausztria-lány) : és ti barát-barátnő vagytok vagy csak erasmus?, és közben a jól ismert kézmozdulatokat tette (csak sex?).
a barátommal esett meg, aki hazamegy:
az elejéről kezdve: ha elmentünk valamerre mindig játszottunk, a how i met your mother-ből jól ismert have you met Ted? et, és kb két hete pénteken először voltam kicsit sokkal részegebb mint szoktam, és nem emlékszem rá, de mesélték, hogy bemutattam neki így egy lányt, aki azóta A lány. Na hát ezzel a lánykával andalogtak granada zegzugos utcáin, mikor megállította őket egy csoport spanyol lány, hogy készítsen róluk fotót. A fiú csinált róluk képet, és ezután a kelleténél kótyagosabb spanyol lányka érdeklődni kezdett: honnan jöttetek? második kérdés az első megválaszolása után(németország-fiú, ausztria-lány) : és ti barát-barátnő vagytok vagy csak erasmus?, és közben a jól ismert kézmozdulatokat tette (csak sex?).
vosotros sois novios o con erasmus???
Olyan régen írtam, hogy nem tudom hol kezdjem,vagy hol fejezhetném be. Sok bódottá történt az elmúlt időszakban: meglátogattak a szüleim, meglátogattam a szilviéket madridban,hatalmasat buliztunk egy szokatlan helyen, béreltem kocsit, vezettem, jártam a sierra nevadán megint, utaztam 5 órát egyhuzamban, az irodával voltam sevillában, lehet hogy holnap végre befejezzük a makettet, amit már 6hete gyártunk. És ma rekordot döntöttek a késés tekintetében: 8óra alatt nem elérni egyik helyről a másikra ,ami gyalog max 20 perc az már ,azt hiszem, művészet.
És ami kevésbé bódottá: tegnap pityeregtem egy bárban, a fiú, akit nagyon megszerettem, hazamegy németországba. Bár csak jövő pénteken indul és barbecue várja, tehát biztos jó lesz neki, bennem mégiscsak tegnap tudatosult, hogy elmegy az a barátom,akivel napi minimum 7órát töltöttem, de volt olyan hét, hogy csak aludni tértünk meg a saját otthonunkba. Rettentően fog hiányozni...
És ami kevésbé bódottá: tegnap pityeregtem egy bárban, a fiú, akit nagyon megszerettem, hazamegy németországba. Bár csak jövő pénteken indul és barbecue várja, tehát biztos jó lesz neki, bennem mégiscsak tegnap tudatosult, hogy elmegy az a barátom,akivel napi minimum 7órát töltöttem, de volt olyan hét, hogy csak aludni tértünk meg a saját otthonunkba. Rettentően fog hiányozni...
2009. április 1., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)