hormigas

Vannak pillanatok, amikor teljesen egyedül érzem magam holott vannak körülöttem. A honvágy nem pontos szó, szinte biztos hogy ha valaki azt mondja honvágyam van, nem azt jelenti hogy hiányzik az ország, a tömegközlekedés, csak az emberek, az élmények, a barátok, a megszokott helyek.

Új ismerősöket szereztem a hétvégén, a német munkatársam német barátai itt vannak, és velük mászkáltam. Ma megismertem a lakótársát (olyan mint Juan, csak angol...perfecto:)), hallottam flamencot játszani, megismertem két argentin fiút egy bárban, az egyik rögtön el akart venni feleségül...megkérte a kezem, letérdelt és gyűrűt húzott az ujjamra, és a legjobb az egészben, hogy egy kukkot nem értettem abból, amit mondott, mert olyan akcentussal beszélt, hogy az még az andalúziainál is rosszabb, szóval a másik fiú fordított...naná hogy nemet mondtam, nahh jó nem egészen nemet, azt mondtam, ha vár április végéig igent mondok, de addigra szervezze meg az esküvőt:)
Azt hiszem tökéletes szombatom volt, főleg hogy mindezek előtt kitakarítottam a lakást (csak a lépcsőházat meg a legkisebb fürdőszobát, mert ezen a héten ez volt az én részem), átrendeztem a szobámat, kiraktam pár képet a falra, és kommunikáltam magyarul.Uhh és befejeztem a como conocí a vuestra madre 2. évadját:)