" velem kezdődik, vagy bennem kezdődik a művészet? " - WGA

tompaság, mindattól ami van, a rengeteg tea, a mozgás utáni nyugalom,+ elolvastam, és nem tudok rajta túllépni. télleg ennyire szörnyűek lennének a családok? önző szeretet? irányítás? a bizalom hiánya? mért nem látják a legtöbben a jót? az apró örömöket? egy sétát, egy mosolyt egy idegentől, a palacsinta, amit csak neked csináltak, mert örülnek, hogy újra látnak és te is, hogy végre otthon vagy. nem mondod, mert nem érdemes, hallgatni és úgy hallani sokkal titokzatosabb, és biztosabb, mint az az apró összenézés a konyhaasztal felett, ő is tudja, te is tudod, más pedig meg se látja...