tündibündi...

A fodrász számomra olyan mint másnak a fogorvos, mindig szenvedek, görcsölök rajta, bőgve jövök el, és 1 hónapig nem térek magamhoz. De ma megtaláltam a tökéleteset, télleg, neki is jó a haja, nem akar állandó jelleggel beszélni de azért van némi kommunikáció, kedves, és nem csak megkérdezi hogy mit akarsz hanem meg is hallja a választ.Szóval ma rászántam magam hogy levágatom a hajam. Olyan érzéssel jöttem ki hogy nahh végre, arról nem is beszélve hogy hmm most egy kicsit hp voltam, de aztán rájöttem hogy nem. A hp egy külön állatfaj. 11re megy legelőbb fodrászhoz(mert se munkahelye, se sulija, se értelmes barátai akiknek lenne akár az egyik is-tehát megteheti), ahol fél órás konzultáció során kiválasztják a megfelelő tincset aminek egy fél árnyalattal sötétebbnek kellene lennie mert a tegnapi festés nem megy a pasija szemszinéhez. Szóval nem, én nem.
és most már túl a reggeli izgalmakon, hulla fáradtan, rövidebb hajjal (a koponyám formája, azért nem látszik) nem vágyom másra mint egy jégkrém, ennyi kell még, és alhatok is:)