fura péntek

Szeretnék más lenni. Máskor élni. Szeretném, ha megtalálna a herceg, eljönne fehér lovon és semmi más vágya nem lenne mint engem boldoggá tenni, és persze miután megláttam a daliás ifjút nekem sincs más mint ő. Az ilyen kívánságok és a lottóötös egy kategóriába tartozik. impossible. Maradunk, beszélgetünk, megismerjük a másikat és ó igen, nem tudom, talán ,áhh dehogy benyomásokkkal térünk haza, kifele ugyanúgy viselkedve.
És ami szánalmas: az éjszakain ültem és ezen gondolkodtam nahh meg azon hogy miért is megyek haza? miközben a buszon péterfy borit énekelnek. a telefonom lemerülve, akiktől eljöttem ma vhogy nem, szóval egyedül ülve a buszon, hallgattam hogy hogyan énelkik csacsirészeg emberek a hajolj bele a hajamba-t. Majd a blahánál jelezve se sikerült lekászálódnom időben, és végül kipréselődtem egy megállóval később, ahol is megcsináltam az esti tervet: a pukedlit, bár a tááás hiányzott hozzá (hm g. ha elolvassa:), de ők örültek neki, megtapsoltak, hogy ügyes vagy kukagyerek leszálltál, holott hívtunk bulizni.
De minden okkal történik : a következő utcánál egy újabb már nem csacsi, hanem seggrészeg csávó hitte azt, hogy az útpadka egy cirkusz porondja és neki egyensúlyoznia kell rajta, de inkább az utca fele lépkedett le róla mint a járda irányába, uhogy biztos ami biztos megmutattam, hogy a bank oldalában biztosan tud pihenni legalább fél órát, ott tutira szemmel tartják...
Zajlik az élet és: zsíroszsíroskenyérzsíroskenyérzsíroskenyér csókálló hagymával( mert nem érzed a hagymát, vagy mert annyira büdős, hogy tökmindegy mennyit turkál a másik a szádban, is ugyanúgy érzed)