punktum

vissza: a péntek
A munká-ba/ból menet mindig csak bambulok és azon gondolkodom hogy ma vajon mit csinálok/tam amiért érdemes engem foglalkoztatni (érdekes és szórakoztató a munkahelyem ,de talán a főnököm "a bácsi" miatt szeretem leginkább, 64 éves és olyan dolgokat tud mondani hogy bárki belepirulna, de erről majd máskor). Pénteken hazafelé tartva a 4es villamoson a Petőfi híd budai hídfőjénél annyi csúnya- ronda és gusztustalan pasi szállt fel ami kizökkentett a bambulásból, megpróbáltam megszámolni őket,de túl sokan voltak és mozogtak, sajnos a boráros téren ott kellett hagynom a díszes társaságot. És akkor hogy minden a helyére kerüljön láttam a villamosmenetrendet szemlélve egy gyönyörű pasit. Ilyet tudom nem szokás mondani, de vannak azok az emberek akikkel sose kezdenél mert anniyra jók hogy nem akarnád megismerni, mert ilyen kinézettel nem lehet még jó ember is,szóval ők a gyönyörű emberek:)

Azt hiszem minden egyensúlyban van, ha mégsem akkor csak ideiglenesen figyelmen kívül hagyjuk az egyik oldalt ( vagy a jót vagy a rosszat). Mindig érdemes figyelni:)