na bumm

van az úgy, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én azt szeretném,ahogy én azt 18 évesen elterveztem. de aztán mindig rájövök ,hogy minden csak nézőpont kérdése. lehetne ez sokkal rosszabb is. az, ami engem most elszomorít, csak tervezési pontatlanság, pár év csúszás nem számít. van akinek sokkal rosszabb, és ez valahogy elmúlasztja az önmarcangolásomat, szánalmas ha valamiféle ütemezési problémán aggódok, miközben sok olyan dolog megadatik nekem, ami másoknak nem, lehetőségem volt továbbtanulni, meleg otthon vár haza, és ha akarok minden nap megihatok egy sört. szerencsés vagyok (már csak ezek miatt is).
bár ettől függetlenül azért, ha valaki megállítaná az időt, még nem szeretném betölteni a 25-öt!